ismét az Eisenerzer Steigon

Ismét az Eisenerzer Steigon (2009. június 21.)

A kezdőknek szánt klettertúra második napjára eredetileg az Eisenerzer Steigot terveztük, mondván, hogy akinek az első nap nem tesztik vagy nem megy a mászás, az feljuthat ugyanarra a csúcsra (Pfaffenstein) a Markussteigon keresztül, és így mégis javarészt együtt marad a csapat. Az előző napi eső azonban jócskán keresztülhúzta a számításainkat, így az időjárástól tettük függővé, hogy a második nap átmegyünk-e Eisenerzbe, vagy maradunk a Hohe Wandon… Titkon nagyon reméltem, hogy nem kell kihagynunk az Eisenerzer Steig nyújtotta lenyűgöző látványt. Ez a klettersteig 2006-ban mély emléket hagyott bennem, mint az egyik első utam, és kíváncsian vártam, hogy mennyit sikerült fejlődnöm az elmúlt három év alatt.

eisenerzer301.jpgNoha a kaumbergi kemping nagyon kényelmes volt (a fű a sátor alatt igazi párnának tűnt), az éjszaka mégsem volt olyan nyugodalmas és hosszú, mint ahogy számítottam rá. Éjszaka félálomban arra eszméltem, hogy egyre közelebbről hallom egy medvebocs dörmögését. Az első gondolatom ez volt: hogy kerül ez ide? Második: vele van az anyamedve is? Na, erre már kipattant a szemem, és nagyon koncentráltam minden neszre, hogy felmérjem, mekkora a veszély… Ahogy magamhoz tértem felriadás utáni sokkból, megkönnyebbülve – és magamat is megmosolyogva – huppantam vissza a hálózsákomra, hogy csak egy (vagy több?) közeli sátorlakó túratársamnak sikerült mackópajtást utánoznia, miközben az igazak álmát aludta…

eisenerzer302.jpgA hajnal egy kellemetlen hangú madár irtózatos rikácsolásával köszöntött ránk, aki – mint az éjjeli medvebocs J – egyre közelebbre merészkedett. Végül a fejünk feletti fán telepedett meg a lármás kis "kakukkos óra", esélyt sem adva nekünk a további pihenésre. Ahogy kinyitottam a szemem, egyedül találtam magam a sátorban, mert Zsuzsát a "medvebocs" elkergette még az éjjel kellős közepén, így ő az egyébként nagyon tágas és kulturált zuhanyzóban töltötte az éjszaka maradék részét. 3/4 7-kor végül én is kikászálódtam a sátorból, és meglepődve láttam, hogy több túratársam frissen sürgölődik a sátrak között.

Az indulást 8-ra terveztük, így még jócskán volt időnk reggelizni, sátrat bontani, de persze 24 főt nem kell félteni, ha időkitöltésről van szó. Mivel gyönyörűen sütött a nap, eldöntöttük, hogy Eisenerzbe megyünk. 8:45-kor sikerült elrajtolni az autókkal a már jól bejárt A2-es autópálya felé, majd az S6-os és 115-ös utakon egészen Eisenerz Parkplatz auf der Au parkolójáig mentünk (803 m). Itt újabb időtöltés következett, de bevallom, fogalmam sincs, mivel teltek a hosszú-hosszú negyedórák, és végül 11:38-kor sikerült nekivágnunk a steighoz felvezető 700 m-es kapaszkodónak.

eisenerzer303.jpg eisenerzer304.jpg eisenerzer305.jpg eisenerzer306.jpg

Miután újra túravezetői továbbképzésben részesültem, a végére maradtam, és így próbáltam hajtani a csapatot, míg az eleje András vezetésével legalább 200 m-rel előttünk járt. Az útvonalat piros jelzés és itt-ott 825-ös feliratú tábla mutatta, amit tulajdonképpen gond nélkül tudtunk követni. Nagyjából félúton jártunk, amikor kezdett ismerőssé válni az igen meredek terep. Úgy döntöttem, nekilódulok, és megpróbálok felzárkózni az élcsapathoz. Izgatottan vártam, hogy felérjünk az ismerős nyeregbe, ahonnan már nem sok van hátra a beszállásig. Legalábbis így csengtek a fülembe Roland szavai három év távlatából. De mint akkor is, most is be kellett látni, hogy maradt még előttünk jónéhány tízméter szint, mire elértük végre a két steig elágazását jelölő táblát.

Negyed 2-re értünk fel az 1530 m magasan levő beszálláshoz. Az Eisenerzer Steig függőleges C/D-s fallal nyit, ami remekül megszűri a csapatot, hiszen ennél nehezebb terep elvileg nincs az útban. Mivel felfelé jövet időnként szitált az eső, most kissé sáros-vizes cipőkkel álldogáltunk a fal alatt. Gyorsan felkapkodtuk a mászócuccot, és vártunk egy kicsit, hogy a nyitófalat látva vajon ki vállalkozik erre az útra.

eisenerzer307.jpg eisenerzer308.jpg eisenerzer309.jpg eisenerzer310.jpg

Erről a steigról a nehézségek közül az emlékeimben csak az a bizonyos kitett C-s fal maradt meg, ahol történetesen félelmem és fáradtságom következtében anno be is görcsölt a kezem a drótkötelet markolva. Az út egyéb kihívásai nem hagytak mély nyomot bennem, viszont amiatt a kitett szakasz miatt nem bántam, hogy a csapat nagy része nagyon gyorsan a Markussteig A/B-s sziklái mellett döntött. Izgalommal vegyes várakozással néztem az út elébe.

Zsolt elindult felfelé, gyorsan fel is kapaszkodott a nyitófalon, és szokásához híven hamar el is tűnt a szemünk elől. András rendkívül magabiztos mozdulatokkal haladt fölfelé, ami rám különösen jó hatással van egy nehezebbnek ígérkező fal (az a bizonyos falrész) esetén. Engem a sorban a klettersteigozásban most debütáló, de több magashegyi túrát megélt Zoli követett, aki folyamatosan szövegelt az egész út során, ezzel is jelezve, hogy remekül érzi magát. Dánielnek szintén nem okozott nehézséget a fal alsó szakasza, noha neki is ez az első kletterező hétvégéje, bár ipari alpin vizsgája sejtette, hogy nem lesz gondja a sziklafalak ilyen jellegű meghódításával sem.

eisenerzer311.jpg eisenerzer312.jpg eisenerzer313.jpg eisenerzer314.jpg

Ahogy elértük az első B-s átkötő szakaszt, bevártuk a csapat végét, és meglepetten tapasztaltuk, hogy valaki még utánunk is kapaszkodik. Hamarosan felismertük Árpi vidám arcát, amint kicsattanó lelkesedéssel közeledett felénk. Árpi szotrija mindössze annyi, hogy míg Gáborra várt (aki visszamászott a C/D-s falon, mert csúszott a cipője), valamint Edinára (aki végül ezt látva inkább be sem szállt az útba), ő arra gondolt, kipróbálja, hogyan is kell a gyakorlatban akasztgatni azokat a karabinereket, melyekre előző nap Csaba tanítgatta a kezdőket. Árpi odafigyelt minden fontos részletre, de mivel előző nap az eső miatt nem tartott velünk a Hohe Wandon, így élete első akasztgatását egy C/D-s falon ejthette meg!

Kicsit vártunk még, hogy lássuk, biztosan nem jön már más felfelé, majd nekifogtunk a következő C/D-s szakasznak. Ahogy haladtunk felfelé, a C/D-s és C-s szakaszok már ismerősek voltak, és meglepődve tapasztaltam, hogy több kihívás is van ebben az útban, mint ahogy emlékeztem rá… Ebből is látszik, hogy az ember a nehezebb szakaszokon mindig a pillanatnyi megoldásra koncentrál, és utólag már nem is emlékszik arra, hogyan jutott át itt vagy ott… Csupán álmatlan éjszakákon és elalvás előtt villannak be azok a nehéz pillanatok… J Közvetlenül a mászás után csak az eredmény számít, és az a mérhetetlen elégedettségérzés, hogy "Megcsináltam!".

eisenerzer315.jpg eisenerzer316.jpg eisenerzer317.jpg eisenerzer318.jpg

Ha azonban nem kell nagyon koncentrálni, akkor figyelünk arra is, amiről a túratársak "karattyolnak". Jelen esetben Zoli volt a hangadó, aki kicsit céltévesztve az útvonalat próbálta kifigurázni általam most nem igazán díjazott poénokkal, miszerint "Jaj, de félelmetes!" "Micsoda mélység!" stb. Ennek köszönhetően Zoli is hamar megismerte a kevésbé kedves, "koncentrálós" oldalamat, amikor lazán felhívtam a figyelmét, hogy ha azonnal nem hagyja ezt abba, soha többé nem mászok vele! (Igen, úgy tűnik, ennyire izgultam amiatt a bizonyos C-s szakasz miatt…) Mindenesetre Zoliban bennrekedt a szó egy pillanatra, de abszolút együttműködő volt, és aztán hamarosan meg is találták a sziklamászáshoz csevegésre oly alkalmas, bankautomaták kódolásáról szóló témát. Zsoltot nem lehetett szóra bírni, jóval magasabban járt már, mint mi, András viszont, úgy vélem, díjazta ezt az utat, mert a következő mászásra is ilyet kért, igaz, hármat egy napra. J

Egy emlékezetes hasadékban a kötelet úgy vezették át, hogy miközben felfelé húzza magát az ember, át is kell bújnia a drótkötél alatt. Ez szép mutatvány, és azonnal ismerős is volt a mozdulatsor, mikor már másztam át a vas alatt, de emlékszem, hogy anno volt, akit a zsák akadályozott meg ebben a manőverben, és olyan is volt, aki valahogyan fölötte próbálkozott, és sehogy sem akart neki sikerülni. Tulajdonképpen nehézségek nélkül jutottunk el az A-s átkötő szakaszok után a "várva várt" falszakaszhoz, amire nagyon rá se mertem nézni, miközben András felkapaszkodott rá, csak határozottan utasítottam Zolit, hogy ne induljon el rajta, amíg nem szólok, hogy túl vagyok rajta. Sőt, még arra is kértem, hogy ne is nézze meg a falat, nehogy valami olyan felkiáltás hagyja el a száját, ami nekem abban a helyzetben nem segítene…

eisenerzer319.jpg eisenerzer320.jpg eisenerzer321.jpg eisenerzer322.jpg

Nekilódultam hát, lépkedtem a semmi fölött, de ez különösebb nehézséget nem okozott. Az viszont igen, hogy egy-két lépést igen nagyra mértek az út építői, így karból is jócskán húzni-vonni kellett magamat a függőleges falon felfelé – alattam a mélységgel! Pár lépés, és már túl is voltam rajta, immáron görcs nélkül. Zoli később elmesélte, hogy amikor meglátta ezt a szakaszt, az jutott eszébe, hogy "hűha, ilyet még nem csináltam". Ezen a szakaszon egyébként pont a szétbányászott eisenerzi hegymaradvány tárul elénk, ami az elmúlt három évben látványosan zsugorodott. Felfelé végig kisebb felhőben másztunk, itt azonban kisütött ránk a nap, így meg tudtuk csodálni az elénk táruló gyönyörű panorámát.

eisenerzer323.jpgAz út utolsó C/D-s szakasza egy kémény, ami szintén könnyedén kimászható, ekkor már kezdi elönteni az embert az út teljesítése után jelentkező kellemes érzés. És valóban, ezt a 320 m-t mind a hatan, kezdők, gyakorlottak, emlékekkel küzdők is igazi nehézség nélkül vettük, élveztük, másfél óra alatt kimásztuk (ahogy a "nagykönyvben" meg van írva), és ezzel ráhangolódtunk az idei nyár nagyobb kihívásaira.

Ahogy a csúcsra felértünk, elbújt a nap, és erős szél kíséretében eleredt az eső is. A csúcsfotót gyorsan megejtettük, Gergő és Ildi is beállt a sorba, hiszen ők is meghódították a Pfaffenstein 1865 m magas csúcsát, majd azon nyomban el is indultunk lefelé a Markussteigon, ahol a többiek épp felfelé igyekeztek. Egyesek visszafordultak, és velünk tartottak lefelé, de Attila és Zsuzsa még "felszaladtak" a csúcsra azért a bizonyos kellemes teljesítettem-érzésért.

eisenerzer324.jpgAmikor elértük a Markussteig vasalt szakaszát, már nem esett az eső, de azért biztonságosan akasztgatva ereszkedtünk lefelé a meredek falon. Itt már akkora felhő ereszkedett ránk, hogy csak az orrunkig láttunk, be is kellett várni a csapat végét a két steig elágazásánál. A jókedvünk azonban nem hagyott alább, voltak, akiknek maradt erejük gondoskodni erről, noha a hosszú és meredek ereszkedést nem mindenkinek a térde bírta egyformán.

Az élen járó András kereken egy órát töltött az autóban pihengetve, mire a csapat végével megérkeztünk a parkolóba. Arra még fordítottunk időt, hogy kávéval és teával felfrissítsük magunkat az indulás előtt, és végül hat órakor intettünk búcsút ennek a gyönyörű helynek, ami ezúttal az időjárás miatt keveset mutatott meg a szépségéből.

Már a csúcsra felérve örültem annak, hogy nem többen vágtunk neki az Eisenerzer Steignak, hiszen épp annyi esőmentes időnk volt, míg hatan, nagyjából egyenletes tempóban haladva kimásztuk az utat. Biztos vagyok benne, hogy napsütéses időben a csapatból többeknek igazi élmény lett volna ez az út, de kezdő mászókkal (ha túljutnak a nyitófalon) mégis érdemes több időt tervezni, és segíteni nekik a C/D-s szakaszoknál (a dokumentumok alapján három évvel ezelőtt ezt az utat kb. 3,5 óra alatt másztuk ki egy kilencfős, többé-kevésbé kezdő csapattal). Ez a hétvége is sok élménnyel és tanulsággal szolgált, melyeket remélhetőleg minél hamarabb tudunk kamatoztatni egy következő túra során.

Kiss Edina

Klettersteig főoldal

Műtermünk címe

Budapest, 1164 Garmada u. 6.

Nyereményjáték

NYERJ 30.000 Ft értékű fotózást!

November 30-ig tart nyereményjátékunk, iratkozz fel több címmel és növeld az esélyeidet! A nyertest e-mailben értesítjük! Felhasználható portrésorozat, portfóliófotózás, épületfotózás céljából.

Keresztnév:*
Email:*

 

Fotózás lépései

1Feladat megismerése: rövid egyeztetés a megrendelővel az műtermi fotózás igényeiről. Termékek, személyek megismerése. Fotók felhasználási területének egyeztetése. Fotózás időpontjának, helyszínének kitalálása.

2Precíz ajánlat: az elvárások ismeretében személyre szóló ajánlatot készítünk a fotózásról 24 órán belül.

3Mintaképek: megrendelés esetén a műtermet előkészítjük a fényképezéshez. A teljes anyag elkészítése előtt minta fotókat készítünk.

4Fotózás, utómunka: a fények, fotós környezet beállítása után elkészül a fotózás. A képek válogatás, képfeldolgozás után 3-5 munka nap után kerülnek átadásra. Felár esetén rövidebb határidővel is vállalunk fotózásokat.

Profi babafotózás

Műtermi babafotózás

Kreatív esküvői fotózás

VIVIDesign esküvői fotózás